Sötétség

Mámoros hajlatban az est
Görcsös álmot fogott,
Hálóját beveti mégegyszer,
De aludni nem tudok.

Vigyáznak rám szelíd,
Elharapott szavak,
Bennem él már megint
Az elfeledett gondolat.

A sötétség eszi látásom,
Kínoz érthetetlenül,
Megbízom benne, mégis
Az érzés átkoz,
Szid, kibúvót keres,
Betakarja a fényt,
S közben nyekereg
A statikus erő
Ereimben.

Félek, bár nem a sötétség
Ijeszt, hanem a tudat,
Hogy nem kel föl
A nap.