Kisvakondi művészet

Megszaporodtak bensőmben
A gondolatok, mellé
Ezernyi gond,
Szürke valóság.

Boldogtalanságom átkai
Fonják körbe kezem,
Fülembe ordító
Hiedelmek zavaros
Porát teszem.

Mikor is te belépsz,
Egy szempillantás,
És ez az egész szürke
Világ átrendeződik,
Kisvakondi művészettel
Az erdőt átfestettem,
Minden állat benne
Papír szivárványi színt
Kap, s újra süt
A nap.

Mikor elmész,
Eső jön, s lemossa
Rólam a színeket,
Beborul az ég,
S a róka
Szedi áldozatait.