Kismadár

Megrekedt lelkem,
A múltba ásott árok
Szélén ülve siránkozom,
Gyere ki onnan.

Most halk vigasz dala
Fúródik szívembe,
Sírok, és kietlen
Vidéken sétálok,
Míg elkap
Csendesen egy
Kismadár,
S elvisz őserdők
Telített terébe,
Bedob a jövőnek
Folyó vizébe.