Pragmatikus vers

Mint a hihető a jónak
Álcájaként mondja,
Lesz cselekményem,
S lesz belőle gondja
A világnak.

Most kézre állok,
És felteszem fejem
A polcra,
Hogy eme cselekménynek
Ne is legyen oka
Vizsgálni a valót.

Most áthidalok messze országokat,
S veled együtt cselekszem,
Átgondolom, miként kellett volna,
S miként lesz most helyette.

Elborul az agyam,
A tenni vágy késztet,
Rálehel ajkamra,
S viszi az egészet,
Úgy térdel orcámba,
Mint valami hajó,
Ha zúg a vihar,
S nincs kapaszkodó.

Most elkezdtem tenni
Furcsa dolgokat,
Addig teszem,
Míg a késztetés hívogat,
S ha nem lesz igazság,
Szépség, és jó,
Majd akkor is megmarad
Mi egykoron volt.