Álmos vagyok,
Gyalogol a nap,
Mindenki pihen,
Csak én álmodozom.
Habok puha mezsgyébe
Tévedtem veled,
Még alig láttalak,
De lettél ébredésem.
A közönyös hajók
Sorra továbbúsznak,
S vizeik a folyóknak,
Mint sáros egyveleg,
Örülök,
Hogy megismertelek.
Fából készült csónakom
Most a habokat szeli,
Visz előre a rongyos
Vitorla,
Kezemben egy iránytűvel
Kereslek,
De nem látom hol vagy.
Megyek,
Megyek, bár tudnám
Meddig,
Megkoronáznám
Szép életed,
Elvinnélek a világ
Végére is,
Ha csak ott lennénk
Boldogak.
És most valami más
Történt,
Pesti utcákon a házak,
Mind-mind
Most csak Terólad szólnak.
Ha ezt is láthatnám veled,
Jaj, ha azt megnéznénk,
Ha szemedben az élet,
Jaj, ha én érteném.
Most már ketten megyünk
Végig a nagy vízen.
Reméltem,
Hogy lesz hitem,
S valami görcsös
Megnyugvás
A lelkem,
De te kiegyenesítetted.
2008. augusztus 13., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése