Ma is látni akartalak

Megnyugodott a lelkem
egy röpke pillanatra,
Az idő hullámzott felettünk,
Mélyen belenéztem szemedbe,
Hogy lássam,
Az vagy-e, kit hittem.

Néztem mélyen a szemedbe,
Már talán nem is figyeltem
Arra amit mondtál,
Csak bólogattam igenlőn,
De értettem minden pontját.
Most melléd kéne ülnöm,
S ölelni csendesen,
Nyugtom árva virágai
Kinőttek teérted.

Elhízott lelkem szomjúsága,
És fázott a fájdalom,
Megrekedt bennem az érzelem,
S úgy éreztem,
Nincs is bajom.

Kegyetlen életem
Most egy percre megpihent,
Átláttam a végtelent,
S azt is,
Ami nem lehet.