(2004)
Ránéztem szobám asztalára,
Hol pihent csendben egy legyecske!
Törölgette rút arcocskáját,
Ölelte apró rovátkáját!
Néztem, néztem, ahogyan alszik,
Járkál, repül szemeim előtt!
Töprengtem, még meddig élhet,
És lecsaptam rá egy kedves képpel!
Ott feküdt, lélegzete megszűnt,
Sajnáltam, hogy élete ennyi!
Néztem, s közben jöttek a legyek,
Siratták, gondoltam elmegyek.
Szobám ajtajából hallottam,
Amint koporsóba helyezik!
Összegyűltek szobám sarkában,
S átadták a gonosz hangyáknak!
1 megjegyzés:
hát ezt nem lehet megunni...
hihetetlen...
Megjegyzés küldése