Mihaszna lelkem most olyan ostoba,
Bánatba tekerem tiszta lelkedet,
Én örülök veled,
Örülök érted,
Bár mosolyom még gyenge,
De igaz.
Ne sírj, ha kérlek,
Ne mondj ilyet Édes,
Nem akarom, hogy keserű
Szájízem megfertőzzön téged.
Míg te leszel,
Maradok én is,
S ha örülsz,
Én is örülök,
Ha sírnod kell,
Hát szólj,
S megoldom bánatod.
De most ne sírj,
Mert mosolyognod kell,
Ezzel enyhítetted eddig
is bánatom,
Ott vagy végig lelkemben,
S ezt csak is Te tudhatod.
Hiányzik valami,
Sajnos azt pótolni nem lehet,
De nyitottam szívemben néked
Nagy teret,
Hogy ott csak az örömnek
Legyen meg a hely,
Oda járok én is,
Ha kell egy kis csend.
2008. augusztus 8., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nevetni kérsz.
s érted,
látod,
nevetni fogok,
valami mélyen, mégis
bennem ott zokog.
De hát nevetni fogok
miattad,
veled,
belépek,
megismerem a teret,
mit nekem nyitottál,
de nem kérheted,
hogy ne sírjak,
mert
az hazugság
lenne,
mert ha sír,
ki van
lelkemben
benne,
én sem lehetek boldog.
De érted,
mert
kérted,
megtehetem.
Megjegyzés küldése