Még hozzám senki nem intézett
Szavakat,
Nem mondta senki,
Ha nem szól,
Miért hallgat.
Nem értette senki
Megnyúzott lelkemet,
Nem köszönte senki,
Ha én vagyok vele.
Ha csak azért sírok,
Mert örülök lelkednek,
Ha csak azért gyűlnek
Könnyek a lelkemen,
Nyugodj meg,
Csak azért sírok,
Mert megismerve téged,
Mindig megnyugodok.
2008. augusztus 8., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Megnyugodott lelkem
hogy szavaid olvastam,
már attól féltem,
olyasvalamit mondhattam,
mi bántott,
de így már jó,
a sebtiben idegyűlt fellegek,
máris oszlanak,
mert a felhőknél
végtére is
mindig erősebb
a Nap,
ami
a te szavad.
Megjegyzés küldése