Reggeli koncert

Hangtalan tárgyak
Összerezzenése a szív,
S most igazán nem
Tudom, mit bír.

Mi az, mi még
Beleférne, s a
Csalódottság üres
Edénye a hang,
A gyomor összeszorul,
S burokként lep
Maga alá a magasból
Zúduló bánatlavina.

Nem tudom, s azt sem,
Hogy mit, fáj a lélek,
S elhagy a hit.

Bánat, az igazság
Nyomja bennem az
Istent kifelé,
S a sűrű melódiák
Összekeveréseként
Már csak zajokat
Hallok.