2008. november 5., szerda

Ájulás

Dadog a vér, ereim
Pislákoló szavaiba
Nem fér bele a tér,
S így rakja föl
Magát a falra
Egy kép.

Az ablak lohol
Felfelé a szem
S már csak fehér
Erek áztatta golyó.

Már nem látok,
Agyam korbácsai
Csapnak szét.

A föld kemény, és
Zord érintése a halál,
Fáj a kéz, ráesett
nehézségektől duzzadó
Testem,

De már nem érzem,
Hisz agyam kikapcsol
Egy percre.

Nincsenek megjegyzések: