Dadog a vér, ereim
Pislákoló szavaiba
Nem fér bele a tér,
S így rakja föl
Magát a falra
Egy kép.
Az ablak lohol
Felfelé a szem
S már csak fehér
Erek áztatta golyó.
Már nem látok,
Agyam korbácsai
Csapnak szét.
A föld kemény, és
Zord érintése a halál,
Fáj a kéz, ráesett
nehézségektől duzzadó
Testem,
De már nem érzem,
Hisz agyam kikapcsol
Egy percre.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése