Esőcseppek

Esik, valami félelemtől
Teli, duzzadó árkot
Nézek, teli napsütéssel
A szem, s befogja
Fülét a nap,
Ne hallja,
Hogy csapódnak
Sugarai az októberi
Földbe.

Esett, s valami furcsa,
Ékezet nélküli hangot
Nézek, miként elmegy
Előttem, rám néz,
S kitárt karral
Mondja, Gyere még!

A hívó szóra esni
Kezd, s újra zúdul
A víz, mitől az árokpart
Omlik össze.
Igazi enyészet,
Elenyészett halakként
Ugrálnak fel
A vízbecsapódó
Esőcseppek.