Ha most itt lennél,
Valószínű nem tartanám
Vissza magam,
A sűrűre nőtt gondok
Között ölelnélek.
Nem számítana,
Mit tettél, s hogyan,
Sok még a kérdés,
De a válasz is
Ingatag.
Ha most itt lennél,
S nevetve mondanád,
Nem baj,
Mondanám én is,
Sebaj,
Tóbiás,
Se baj, se
Árulás.
Csak kicsit
Nagyon hordom
A flancos orrom,
Azt hiszem,
Tőlem indul ki
Az összes pontod.
2008. november 5., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése