Most

Most betiportad
Kicsit a virágom,
S elázott gabona
A létem,
Kihivalkodó álommag
Egy köves talajon.

Újraszültek engem
A földre, s az
Új anyám a víz,
Az az átkozott
duna, kinek vizét
A halál folyasztja.

Most kicsíráztál
Bennem, s rajtam
Ülve szóltál nagyot,
Most még írok,
De ennél többet
Nem akarok.

Lehet, kiirtom magamból
Az összes érzelmem,
S ülök majd kopaszon
Egy padon észrevétlen.