Zsidógyűlölet

Miért nem utáltok inkább
Engem, én tettem azért
Hogy megkövezzetek.
Tartotok magatokban
Egy álnok kis téveszmét,
Hogy a zsidók nagyorrú,
Rútabbnál-rútabb teremtés.

Gyűlöljetek inkább engem,
Adok okot én arra,
Csak ne zsidózzatok
Jobbra meg a balra.

Felszálltam egy buszra,
S leült mellém egy úr,
Úgy hatvan, hetvenéves
Nagyorrú ember,
Kezében egy Radnóti kötettel.
Meglátta, amint írok,
S kérdezte bölcsen,
Csak nem ön is íróként
Vonul?
Mondtam volna neki
A magyarázkodásom,
Mikor is folytatta tovább,
Mondta, mondogatta,
Mígnem elköszönt
Egy hatalmas mosollyal.

Életemben ez volt az első
Olyan mosoly, amit
Egy pár percre megismert
Ember adhatott.

Elmondta előtte,
Hogy hogy élte meg a
Halált,
S most már menne,
mert mindenki odaát
Pihen.

S mondott egy kis verset,
És sírt, és sírt,
Majd leszállt.