Rágalom

Rágalmaztok,
Szedjem össze
Magam felől
Meszesedő rokkant
Agyamat.

Rámszakadtok,
Áltatjátok klónos,
Klórban ázott
Magatok,
Miszerint a múlás
Vágy, olyasfajta
Erőfitogtatás,
Valahányszor Poszeidónt
Csókolod,
Elmegy felőled
A magány.

Átszeltetek
Fényes óceánt,
S még kérdezitek,
Mi van
Odaát.

Pénzeltetek
Rágalmak helyett
Engem,
Vádoltatok
Valamivel,
De sokkal rosszabb
Vagyok,
S valakiben hinni
Kell.

Elmentetek,
Mikor sűrűre nőtt
Ágaim alatt
Pucér angyalok
Borból kortyolgattak.
Rájöttem ezek után
Lelkem freskójára,
S az egészet átírtam
Egy boldogabb
Zsoltárra.

Rájöttetek,
S néztem utánatok
Libbenő hegyeket,
Roskatag házakat
Vitt el a szél,
Mintha valaha
Szerettél
Volna
Vasutas is lenni,
De pár másodpercben
Ez ki is merült.

Álmosodtok,
Feküdjetek hát
Hanyatt,
Nézzétek az égre
Festett csillagokat,
S hogy a világ
Az bizonyosan
Lapos,
Magamban én
Már csak
Ezt bizonygatom.