A világ háborítatlan részein
Most megpihen a lelkem.
Minden apró levél lehullása
Közben téged kereslek,
S rád gondolok,
Mikor a hajnal előtt
Meghajol a vágy,
Lelkem Algopyrinje
Te voltál, s most te lettél
A heroin szívemben,
Folysz végig ereim elhalmozott
Vérével, s bennem élsz
Új, álmatag életet.
Én leszek neked
A hallható csend,
Ha hallasz,
Már más nem érdekel.
2008. szeptember 15., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése