Közel

A messzibe hajózó vonat láttán,
A kezed elterülő partján
Állok megbecsülten,
S kérem szemed igazából
A gyöngyöt,
Hadd csodáljam,
Míg te távol vagy.

Mint messzibe nyúló kéz,
Most eme vers, látod,
Utolért.
Átkarol szelíd szavaival,
S most egy érzéki csókot
Ad, hogy ne feledj el,
Akkor sem,
Ha távol vagy.

Ringatnálak lágy ölembe,
S a keserves perceket,
Melyek nélküled folynak,
Lázasan várok velük,
Elpuhultan.