Megtanultalak.
Tudom rajtad lebegő képek
Zálogát,
Sírni is megtanítottál.
Az élet fáradt hőseként
Most egymagam ülök
Söröm felett,
Úgy hívlak, s úgy kereslek.
Elmentél. Hosszú utad rövid
Élte a dunába vész,
Most téged gyászol
A naplementéd.
Ellazult szíved a halálkor,
Tested megpihent itt.
Látva az életet, s
Halált, már átlátom
Én is, mert
Megtanítottál
Mindent megérteni.
2008. szeptember 15., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése