2008. július 10., csütörtök

Szívem mélyén

Rohanok, el ne késsek,
Szaladok a feledéssel,
S messzire hullott almák
Falatnyi ruháit nézem,
Amint táncolnak, régen
Eltűnt, meghitt pillanatban,

Ők nők voltak,
Ők igazi nők,
De mára nem maradt
Belőlük más,
Mint hús nélküli
Csontos, zöld
Angyal gyújtotta pirosló köd.

Nincsenek megjegyzések: