A KŐ HIMNUSZA

Nagy kövek lettünk.
Elsőre nagy kövekként indultunk neki,
Elhagytuk erős, oltalmazó hegységünk,
S ittas állapotban egy heves folyóba
estünk.

Kavicsok lettünk.
A folyó erős sodrása megkoptatott,
Összezúzott, megtört mindnyájunkat, s hegyünk
A végeláthatatlan, bús messzeségbe
vegyült.

Sóderhegy lettünk.
Utaztunk, vitt minket a sodrás, és néha
Alkonyatkor a csillagokkal pihentünk,
Nem alhattunk, muszáj volt haladnunk,
mennünk.

Porszemek lettünk.
A víz megkoptatott, elnyűttük kő-külsőnk,
Az üres világban megnyugvást kerestünk,
De mindenünk hátrahagyva a tengerhez
értünk.