A félkegyelmű

Oly közel még az álom,
Hogy halljad selymes pusztaságok
Iránti őszinte, felebaráti aggodalmat,
Melyet minden idők egyik legcsodá
latosabb félkegyelműje hajtott végre
Egy csendes, Duna parti estén,
Nézegette a halakat, s csóválta
Ingerült idegzeteitől elhalványult
Arcvonulatát, mint tényleg valami
Amerikai thriller kényes
Figurája, s úgy hat a lelkület
Végeláthatatlan sivatagi porára,
Mint a hideg szóda a pohár falára,
S úgy énekel a majom is a fán:
Győzött Dávid, meghalt Góliát.
Mondhatnám azt is,
Nincs minden veszve,
Ott van Júlia, és Shakespeare
Írott anyaga,
Meghalt abban a két ifjú,
De derengjen vissza a
Félkegyelmű alak fúrt
A Duna-parton egy mélyebb
Kutat,
Melyből aztán ivott, s
Megmérgezve magát,
Hiszen hősünkön nem volt
Esőkabát,
S így esett meg az is,
Hogy nincs is jelenet:
A félkegyelmű győzött,
Meghalt, s elesett.