Fekszel, s álmodba látok,
Látom viharos, izgató álmod,
Ott vagyok melletted, ha nem is akarod,
Nézlek, s közben bevillanak a régies, festői
Képek, kik csak azért, csak azért élnek
Bennem oly nagy gyöngédséggel,
Mert valaha bennem éltél.
2008. július 16., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése