A nő

valóságos teremtmény,
isten nagy áldozata,
hogy forogjon a világ,
s buta, ki őket
ostobának tartja,
hogy kineveti,
ha megilletődik
a hely,
s a nő nem kérkedik,
ha nem kell neki,
és áldott szép, termékeny
boldogság,
érdemes őt szeretni,
s szerettetni magam vele,
a nő
kétlábon járó
tökéletesség,
valahol a férfi és az
isten között,
valahol a férfi, és az
isten között,
de az istenhez sokkal
közelebb,
de az istenhez
sokkal szorosabban.