(Nem olvasok kortárs költészetet, jobban mondva saját korosztályomét, de megtettem. El kell, hogy mondjam iszonytatóan silány. Nem mintha én jobban írnék, de legalább elrugaszkodok. Na erre írtam egy kis foszlányt... ami átlagon felülinek számítana egy vers és prózamondó ünnepségen, ahol én nem vennék részt.)
Álmosan, vértől áradat Duna,
Nézem a Holdat, szomjan az fura,
Rákérdez, megy tovább, szalad,
És kész, Nem tudom mit írok, aha.
És van benne rím meg kényszer is kicsi,
Annyi az egész ne legyen pici,
Rálehel a halál, megvagyok halva,
Nem lesz itt a lány sem, az se csalva.
Durrog a csattog, és csattog a durr,
Valami a szívembe, jaj, de szomorú,
Kicsi a hit, nagy lesz a számla,
Nem maradok akkor se ide bezárva.
Árnyaltan, mintha költő lennék én,
Írok egy sajátos verset és kész,
Akkorának hiszem, ördög a fejem,
Azt hiszem költök, és ott van a helyem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése