Öntudat

Elmém babonás hangjaira
Támaszkodik a lét,
Kifordulva önmagából
Repül szanaszét,
S közben rikácsol,
Károg,
Káromolja lelkem,
Majd visszatér.

Szerkezeti nagyságát rendíti
Meg az itt maradt por,
Elmenőben még megfordul,
Rám köszön.

Taglalja igazát, búsan
Szemeimbe néz,
S már látom,
Nem igaz ez az egész,
Csak bánatom elhanyagolt
Szerkezetét
Eszi a rozsda.