Szeretlek,
Mint végeláthatatlan messzeség
Lezajló porából emelnek
Tornyot,
S míg odaérek hozzád,
Isten mélységes
Nagy titka előtt
Meghajlok.
Szeretlek,
Mint megannyi
Szorgos hangya
Építi várát,
Dolgosan készülnek
A télre,
Úgy szeretlek,
Mint megannyi
Lusta tücsök
Hegedül
Az éjbe,
Mint fáradt lelkű
Oroszlán pihen
A szavannák alatt,
Úgy szeretlek,
Akár a vidéket
Beterítő napfény.
2008. október 14., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése