A hiány iskolája

Fáradt boldogulás
Taszítja tovább
A bennem fuldokló,
Önkéntes hiányt.

Éppen csak megjött,
S már menne is
Tovább, éppen csak
Egy percre állt
Meg, köszönt,
És itt hagyott,
Meghalt.

Most a hiány tanítja
Lelkem abszorbens
Terítékeit, próbálja
Belegyömöszölni
Értelmét,
De a homály elfed,
S nem látom.

Kezemben egy régi
Emlék, halk zene
Suttogása veri
Dobhártyám,
S már petőfis sorokkal
A dinnyehéj
Elrohadt a vízparton.