Elsuhan a lélek,
A test megnyugvásba téved.
Elhagyja korcs birodalmát,
Felemelkedik,
Még talán a múlt is
Felelevenedik.
Kéretlen pillanatban
Szunnyad a test,
Hosszú rabságából
Szabadult elme már
Megy, robajjal omlik össze
A semmibe,
Viszontlátott üvölt,
S örök szerelemmel
Tekint le ránk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése