Akkor

Ráértem még,
Úgy éreztem, van még
Idő,
Úgy néztem ki, mint aki
Mindig belő
Magába pár adagot.

Akkor nyugodt szívvel
Szívtam fel egy gramm spurit,
Ma már a négy kávé
Is zavar,
Pedig az élet keserű
Szájizére ettem
Halat, s a szálkája
Bennem maradt.