Iszonyatosan pocsék vers

Letettem vékony hálómra
A port,
Benne maradt,
Átszűrtem szavaim,
S már nem
Káromkodom,
Csak magyarul,
Nem mondom
A fák másik oldalán,
Erdő és bokor,
Kígyó és béka,
Csak magyarul.

Gondolkodom,
Miként enyhül a
Csend, önmagába
Száll az est,
Elönt a
Magyarázatlan
Ihlet.