Átitat egy pillanat a sokból,
Rád helyezem porból
Készült testemet lelkemmel,
Súlya nem haladja a
Kilencvenet,
Mégis én vagyok,
Én voltam,
Azon a napon
Megbénultam.
A lélek szakadt,
A folyó robogott,
Átszaladt bennem a
Halál, s tüstént
Merültem volna alá,
Hogy keressem a fiút,
Aki tőlem aligha
Hárommal múlt.
Most itt állok vesztetten,
Szótlan kezeim ámulnak,
Elmondanám,
De nem tudom,
Abban a pillanatban
Megbénult
Minden végtagom.
2008. október 1., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése