Lassan hetedikbe lépünk,
Hetek rabolják száműzve
Önmaguk létét,
Hogy örült a világ,
Mikor megszülettél.
Elkapott egy ócska
Hadjárati eszme,
Miszerint ha hazamegyek,
Te ágyadban fekszel,
Megkérded, hol voltam,
S kérek tőled cigit,
Megnézed, jól vagyok,
S ne lopjak egy
Szálat se,
Majd alszol.
Elmentél,
S már nem az ágy
Pihentet,
Hanem érdes,
Hideg földben fekszel.
Megbénult szívem
Sarkai lekopnak,
De érted ontott
Könnyeim nem fogynak,
Megfagynak.
2008. október 1., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése