Elmosódott arcod
Lelkem tengerén
Hihetetlen
Bizalmasságban
Ébredezik.
Tűnődök magas
Épületek
Aljáról,
Felugorjak-e.
De tériszonyom
Nem enged
Közelebb,
S ha van is
Nagy isten
Elhatárolódva
Odafönn,
Akkor mond
Meg neki,
Köszönök mindent,
De még
Nem
Bocsájtok.
2008. augusztus 21., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése