Hajnali képek

Hajnali háromkor
Kipattantak szemeim.
Felkeltem,
És roskatag testemre
Néztem.
Kikészültem.

Aludni akartam vissza
A megnyugvás perceibe,
Mikor is agyam kikapcsol,
És nem törődök semmivel.

Nem bírtam. Képek jöttek
Valami érdektelen helyről.
Nem emlék, s nem is a jövő.
Egy szobában voltam,
Nem is mozdultam.
Mintha ténylegesen
Azon a helyen lettem
Volna.
Összevisszaság.
Valami badarság lehetett.
Nem voltam még
Ezen a helyen.
Lehet, álmodban voltam
Ébren.
Egy ágyon zoknik heverésztek,
Nem volt rendje, de mégis
Minden a helyén volt.

Aztán egy ablakból tekintettem ki,
Egy sárga boltozatra néztem,
Téglás félkörívet
Írtak a képre.
Lenéztem,
Úgy négy emeletnyit,
Egy utca sora zárta a képet.

Majd megint vissza az egész
Elejéhez, és így tovább.
Nem tudom felejteni.
Az 'elesdé' sem adott
Soha ilyen pontos képet,
Sem másmilyen szerek nem
Hoztak hatásos vizualitást.

A boltozat. Az a sárgára festett
Ház, soha nem láttam,
De ismertem hiányát.
Ezután valami más jött.
A sötétben egy elemlámpa,
És egy lány ment elől.
Valami virtuális álom.

Ezután sötét lett minden.
Majd egy alakot véltem látni
Egy pixeles játékban.
Érdekes, gondoltam, ilyet se láttam.
Nem aludtam, csak szememet
Becsukva figyeltem a képekre.
A kis ugrálós játék mechanikája
Úgy ahogy megmaradt,
De az alak formája testvéremre utalt.
Hangok nem voltak,
Éber képek lettek a fejemben.

Hosszadalmas idő telt el,
S úgy két óra múlva már
Ki kellett kelnem.