Ha fáznék, betakarnál,
Ha börtönben ébrednék,
Bennem akkor is őt látnád,
Ha szomjaznék,
Vizet adnál,
S ha éheznék, ennem,
Ha ruhátlan lennék,
Adnál rám valamit,
Ha pedig beteg,
Ápolnál, míg
Meg nem gyógyulok.
S most itt állok előtted
Étlen, szomjan,
Börtönből szabadultan,
Állok előtted felöltözve,
Egészségtől duzzadón,
S már nem is fázom,
Mert betakartál.
2008. augusztus 17., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése