Mennyei műhelyed

Dolgoztál, mint
Itt lent dolgoztál egykoron,
Arcodon az a bizonyos
Munkaszeretet-mosoly;

Dolgoztál vasat hegesztve,
Ütve, formáltál valami
Mennyei szerkezetet,
S isten melletted állt,
Figyelt, tanult tőled
Talán.

Nem szóltál hozzám,
Nem is tudhattad,
Hogy ott vagyok,
Mert isten mosolyából
Figyeltelek.
Köszönök mindent,
Mit itt a Földön adtál
Nekem.

Akartalak kérni,
Készíts Fecskémnek rózsád,
Hogy általad fejezzem ki
Szerelmem iránta,
De megmutattad,
S most nekem kell,
Egymagam formázni,
Ütni, harapni.

Köszönöm, hogy vagy nekem,
S nem tűntél el,
Soha nem is fogsz
Talán így örülni,
Mint mikor ma este
Láttalak,
Nyugodt,
S körültekintő
Mennyei műhelyedbe.