El nem fogyhat

Szívemre helyzet hangsúly vagy,
Álom a vitathatóság felszínén,
Létezésed felborít mindent,
Mi volt, s eltűnik veled a
Félelmét felém táró hidegség.

Tűzforró lett lelkem,
Irántad táplált szerelmem
Már én magam vagyok.
Elnyelt hozzád fűződő viszonyom,
S kitöltötted régies,
Hazug iszonyom
A tájjal,
S az öreg dunával
Haragom kicsit
Kibontakozott.

Néhai kedveseim sorait
Kinevetem,
Hogy szerethettem,
Hiszen az érzés nem fakultatív.
Inaktív,
Vagy akár csak megöregedett.
Fiatal lelkem öregsége
Terád vágyakozik,
S kihúzza vele még az őszt,
De a télre
Húz majd új köntöst,
S új erővel vág a nyárba,
Hogy el nem fogyhat
Irántad táplált
Könnyű lélegzésem,
Mosolyom.