A figyelem kényszerei csendesítik
Testem, forró az út, míg
Hozzád érhetek,
Jó várni rád
Míg csak élhetek,
Őszi múzsám leszel,
S a tavaszi kikelet.
Télen melletted kelek,
Ébredésem léte szuszogó
Hangod, alvó oroszlánként
Éberen tartom feletted
Az istent, máshova
Már ne menjen,
Vigyázza békés álmod,
Ha majd felkelsz,
Szólj, s úgy ébredjünk
Együtt, mint eleméből
Feltörő forrásvíz
A fákra.
2008. szeptember 25., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése