Záporként hullik

Ha újra látlak, megváltozik
A föld, kozmikus erő
Száll meg, feldarabolja
Lelkem óceánját az érzés,
Felhőként viszi tova
Feléd szerelmem a
Szél,

Benned nyugszom én igazán,
Mehetnék én a világ
Végére, te lennél a
Kis sziget, hol
Először leszállnék,
Örökre ott maradva
Beléd költöznék.

Záporként hullik most rád
Az érzés, miszerint
Szerelmem tiszta forrása
Feléd, s közénk ékelődött
Tölgyfa, mely vonz
Erős mágnesként.