Mintha a kezemet fognád

Sírtam ott rekkenő nagy csenddel,
Álltam fedetlen fejjel,
S mintha valaki átölelne.

Úgy néztem előre, hátra,
Valaki csak van ott,
De nem láttam senkit.

Mintha csak egy
pillantásra
álltál volna mellém,
megcsendült fülembe
szavad,
az igaz szeretetről,
s megfogtad kezem.

Látásom megjavult,
s láttam a láthatatlant,
láttam valami istent,
s hogy a kezét fogtad.

Így álltunk ott hárman,
A napsütötte ég alatt,
Hívott a szó, s te mondtad,
Mindenki hiszi,
akármennyire
nehéz.