Gyászomban

Mindenki csak hív,
De már nem veszem fel,
Annyi a telefon,
Hogy sorra merülök.

Mindenki csak hív,
S beszélek velük,
Mert tudom, akarnak
Valami vigasztalót mondani.
Most viszont egyedül
Maradtam gyászomban.
Itt maradtam a család kezében,
Mindenki csak szólni akart,
S ez adott erőt,
Egészet.

Meglátom bennetek a jót,
Csak már annyira szaladtok,
Hogy valahol a múltban
Maradtok.

Üljünk le egy percre,
S beszéljük ezt meg.
Nem kell a telefon,
Ha látlak titeket.

Egy percetek csak van,
Hogy megálljatok az utcán,
S ne csak köszönjetek,
S nézzetek furcsán,
Ha nem azt kérdezem,
Hogy vagytok most,
Hanem megkérdem,
Mi a gondotok.