Miként ránk nehezedik minden

Miként ránk nehezedik minden,
ami súlyában méri az időt,
s terhében ott van
az egész világegyetem,
elgondolkozik a
földre szállt ember.

Telhetnek napok,
óriási percek,
akár csak egy tört idő,
vagy az, mi nem kell,
húzhatják szájukat,
miként minden teszi,
neki nem parancsolhatott
az égvilágon senki.

Lassan eljön az idő,
elmúlt egy szörnyű hét,
s fogadni, mit isten ad,
éppen olyan nehéz.
Leereszkedik a köd,
felmehet a nap is,
hisz az élet forog,
de jaj, annyira rövid.

Mennyien meghalnak,
mennyien elmennek,
mégis ha a sok közül,
Óh, ha nem az az egy.

Tegnap egy darázs csípet
meg este, s csípése után
leesett a földre.
Feláldozta magát,
hogy a többieknek
ne kelljen félni tőlem.
Megtanította, hogy fullánkja nehéz,
hogy kinek ruhája meseszép,
abban rejlik a veszély.