Dereng valami apró kis tévedés,
Hogy minek mentem oda,
Minek néztem én
A természet lágy ölén,
Gondba csavartam az időt.
Most peregnek lassú,
Iszonyatos percek,
Kik lázadnak,
S ellenem óráról órára
Ítélőn felkelnek.
Szeretném már kezedet fogni,
Átölelni mélyen,
Tűnődni azon,
Mikor lehet vége,
S feledni mindent,
Feledni elmúlást,
Ölelni Téged,
Századokon át.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése