Általad

A fájdalom volt földje
Lelkem virágának,
S most a vigasz gyümölcsei
Teremnek rajta.

Gondomban Te voltál
Éltető vizem,
S most Te vagy
Reggeli harmatom.

Még hideg az este,
S annyira fázom,
Szavaid azonban
Takarón ölelnek,
Nehéz a súly,
De benned könnyebb
A megnyugvás,
Általad születtem újjá,
S általad lesz
Virágom terhe
Különösen szép.