Most, hogy beszéltünk,
mennyivel könnyebb,
Mennyivel szebb így a délután,
Mert tudom,
Hogy még mindig gondolsz rám.
Most, hogy beszéltünk,
Már nem fáj annyira a tett,
Emlékeimből kiűzted
A rémképeket.
Megint kezdtem visszaesni
Valami depressziós múltba,
S okolni magam valamiért,
Hogy csak hibáztassak.
Gondolok rád,
Gondolok sokat,
Hiszen oszlatod felhőim,
Gondoskodón
Tekintesz rám,
Megóvod terveim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése