Délelőtt

Messzibe hajló két kezem a nap,
Átkarol, ölel csendesen.
Közeli érzékeim mind elhagynak,
Ébredek foszlányok kebliben.
Ájultan fogok bele a mába,
Nézem halkuló szavad.
A teringettét,
Nekem csak ez maradt.
Állok vizes bokrok
Szél fújta tekintete előtt,
Mint állandó monstruma,
De szép délelőtt.