Az ősz

Megbénult szervezet,
Hiányos öltözékű nyár,
Ugyanaz az élet,
Csak kicsit silány
Köntösbe bújtatva.
Várja ő is, hogy elmúljon,
Várja a lélek jelenlétét,
Körülötte minden élettelen,
De a legszínesebb költemény.

Rágondolva mindig
Szomorú leszek,
Hogy jön,
De meg nem állíthatom,
Kell jönnie,
Tudom nagyon,
De képzeteim látványa
Hiú,
Akár egy kisfiú
Nézem zord szemmel,
S taposnám létébe a gyönyört,
Tudsz-e nekem olyat mutatni,
Mint más,
Félek kicsit az ősztől.

Megbabonáz mégis,
Ahogyan kibírja,
Hogy szépséget takar,
Hogy ha majd újra
Virágzik a táj,
Eszünkbe jut,
Létezik elmúlás.