Hogy csak szeresselek

Még aludni sem megy,
Úgy mint régen,
Apró gondok léha vállán
Ülhetnék kedélyen.

Most valahogy nem megy,
A szem alvadt virágként
Nyílik, bimbóból
Sohasem hervad.
Nem tudok nézni,
A levegő marja szemem,
S a te szemed hívogat.

Ölelnélek,
Már öleltél annyiszor,
Ajkad búzakalásza
Itt van az ajkamon.

Nem tudok már aludni,
Hallani akarlak,
Hívni édesen,
Hatalmas mosollyal.

Álmos tekintetem,
Sorra ásítok,
Mint valami félember
Megyek a másikhoz,
Hátha ott jobb a hely,
Hátha ott fáradtabb leszek,
De ott is hív a fájdalom.

Megalkuvás nincs,
Nincs maradásom,
Menni kell,
Hogy egyek,
S majd horkolásom veri
Föl a földet.

Aludj jól Fecském,
Majd én is azt teszem,
Álmodok veled,
Repülök fellegek
Mivoltában veled,
Hogy csak szeresselek,
Elég-e neked?