Enyhülés

Úgy szomjazom én is
forrásod vizére,
Inni szeretnék belőled,
Mélyen két szemedbe nézni,
S hallani istened.

Átlátni értelmed minden
Pillanatát,
Várni rád értelmetlen
Órákon át,
S megenyhülni, ha
Végre jössz,
Ha végre beköszönsz;
Itt vagy.

És nézni, miként
Isten nézhet téged,
Hogy igen,
Ez a legbecsesebb
Teremtményem,
S most itt vagyok.

Valami zavaros képzetek
Hosszú viharából jöttem,
Átgondoltam létezésem,
S talán örülök,
Hogy most érted élek.
S van még,
Mi áltatja a napot,
Vannak ígéretek,
S vannak szép szavak,
De isten azokat
Nem nekem adja.